"Miért távolodik el tőlem?" - kérdezed, miközben próbálsz közel kerülni

 Az előző bejegyzésben láttad, mi történik, amikor magadat kontrollálod. Most jön a másik oldal... gyermek, társ, kolléga...

⏱️ Olvasási idő: 8-9 perc

Kedves Ébredő Társam!

Emlékszel az előző bejegyzésre?

Arról írtam, mi történik, amikor magadat kontrollálod. Amikor annyira próbálsz megfelelni, hogy közben láthatatlanná válik számodra, ha valaki szeret téged.

Sokan írtak vissza. Valaki azt mondta: "Mintha a fejembe láttál volna." Valaki más: "Évek óta ezt csinálom, és nem is tudtam."

És ez gyönyörű. Mert látni kezded.

De van egy másik oldal is.

És ezt talán még nehezebb meglátni. Mert amikor magadat kontrollálod, legalább érzed, hogy valami nem stimmel. De amikor másokat kontrollálsz...

Akkor azt hiszed, segítesz. Azt hiszed, törődsz. Azt hiszed, véded őt.

És ez az, ami olyan fájdalmas: valóban törődsz. Valóban szereted. Valóban a javát akarod.

De valami mégis elromlik.

Ma erről írok. És kérlek, olvasd úgy, ahogy van: nem hibáztatásként. Hanem megértésként.

Mert rengetegen ezt csináljuk. És mindannyian csak a legjobbat akarjuk.

Gyere, nézzük meg együtt, mi történik valójában. 💙

Kontroll vs. szeretet

⚠️ VIGYÁZAT, EZ ERŐTELJES!

2. rész: Amikor másokat kontrollálsz

Tudom, hogy nem rossz szándékból teszed.

Sőt, épp ellenkezőleg.

Amikor rendszeresen kontrollálod a másikat, valójában törődsz. Véded őt a kudarctól. Óvod a hibáktól. Segíteni akarsz.

És van még valami, amit talán nem is tudatosítasz magadban:

Félsz. Félsz, hogy rossz színben tűnsz fel mások előtt miatta. Hogy mit fognak gondolni rólad, ha ő hibázik. Hogy milyen szülő/partner/vezető vagy, ha neki nem sikerül.

Sokan fel sem fedezik, hogy ez a bennük lévő aggodalom valójában félelem. Mély, fájdalommal teli félelem.

És ez nem tesz rossz emberré. Részben ez is tesz törődővé.

De valami mégis elromlik.

Mert amikor a félelmed irányítja a cselekedeteidet (nehogy rosszul tegye, nehogy baj történjen, nehogy rossz fényben tűnjetek fel), akkor szeretet helyett aggódás vagy düh energiája áramlik felé.

És ilyenkor ő nem a szeretetedet érzi. Hiába vagy a legjobb szándékkal.

👶 Amikor a gyereked rajzol, és te folyamatosan korrigálod a ceruza fogását, a színválasztást, a testtartását – közben nem azt kapja, hogy támogatod, hanem azt: soha nem elég jó, amit csinál.

"Anyunak/Apunak sosem tetszik, amit létrehozok."

És gyakran ott van a háttérben egy másik félelem is: "Mit gondolnak majd a rokonok, ha ilyen csúnyán rajzol? Mit mondanak majd az óvónők, a tanárok? Engem fognak kritizálni, hogy nem jól nevelem."

És ez az alapérzés, amiből később az önbizalomhiány még magasabbra tör. Amit aztán évtizedekig cipelhet magával.

💼 Amikor a párodnak odaszúrsz egy kritikát, vagy amikor a kolléga prezentációját ötször is átíratod "biztos, ami biztos" alapon – azt hiszed, javítasz a dolgon. De amit közvetítesz: "nem bízok benned". "Amit csinálsz, az sosem lesz elég jó."

És titokban talán ez is ott van: "Mit gondolnak rólunk a barátaink, ha a párom nem csinálja helyesen? Mit gondol vagy a főnököm rólam, ha ez a prezentáció nem lesz tökéletes? Az én csapatomat fogják leértékelni."

És ez az üzenet idővel beleivódik - elhiszi magáról és még ez is visszafogja őt. Évekre, évtizedekre.

Mi zajlik a háttérben?

Érzelmileg nincs biztonságban melletted.

És te... te közben elégedetlenséget érzel.

De nem vagy rossz ember emiatt. Egyszerűen félsz. És a félelmed próbál védeni - téged és őt is.

Csak épp ez a védelem távolságot teremt ahelyett, hogy közelebb hozna.

Mert hiába a törődés, mégsem érzed a szeretetét. Mégsem lesz közelebb hozzád. Épp ellenkezőleg - mintha egyre nagyobb távolság nőne közöttetek.

És ez fájdalmas. Mindkettőtöknek. 💔

Ezt a mintát ismételve, ha folytatódik, egész életeket befolyásol. Mindkét életet.

Anélkül, hogy akarnád vagy tudnád, ezzel a viselkedéssel támogatsz valamit: a szorongást, a "nem vagyok elég jó" mély érzését.

És ez a fájdalom átszőheti mindkettőtök életét és eredménytelenségét.

Akár generációkon keresztül is.

Az elme rejtett működése 🔄

És most ismét: a legrejtettebb mechanizmus.

Az elme mindig igazolja saját működését. Amikor a kontrollod nem hozza meg az eredményt (és gyakran pont ez történik), az elméd következtet:

"Látod? Megint elrontotta. És most én nézek ki hülyén miatta. Biztos nem is érdekli, hogy rám ez milyen fényt vet, nem érdeklem, tehát nem szeret igazán."

Ez az önigazolás spirálja. Az önbeteljesítő jóslat egyik legkegyetlenebb formája.

Szeretet helyett félelem. Kapcsolódás helyett távolság.

És te ekkor? Még jobban próbálkozol. Még jobban sasolsz. Még többet korrigálsz. Talán még intenzívebben.

Hogy most már tényleg működjön. Hogy végre megkapd azt az elismerést, szeretetet, amit keresel. És hogy végre ne kelljen félned.

De nem fog. Így nem képes működni.

És újrakezded. 🔁

És tudod, mi a legfájdalmasabb ebben?

Hogy nem vagy rossz ember. Csak félsz. Lehet, hogy senki nem tanított meg arra, hogyan szeress félelem nélkül.

És ha másképp közelítenél?

Mi történik, amikor teret adsz arra, hogy a másik a saját módján tanuljon, fejlődjön, próbálkozzon?

Nem az, amit a félelmed suttog. Nem jön a káosz. Nem történik katasztrófa. Nem fogsz rossz színben feltűnni.

Épp ellenkezőleg.

Amikor visszavonulsz a mikromenedzselésből, a másik végre levegőhöz jut és eredményt produkál.

De ehhez kell valami. Idő. És tér.

Mert minden ember egyedi.

A gyerekednek más az útja, mint neked volt. A kollégának más a gondolkodásmódja. A párod másképp old meg problémákat.

És amikor teret adsz neki - amikor türelmes vagy -, akkor valami gyönyörű bontakozik ki:

✨ Hatékonyabbá válik. Mert saját módszerét csiszolja, nem a tiédet utánozza.
✨ Eredményesebbé válik. Mert belülről fakadó motiváció hajtja, nem külső kényszer.
✨ Kreatívabbá válik. Mert nem fél a hibától, ezért bátran kísérletezik.

És te? Te végre fellélegezhetsz. Mert nem kell folyton őrködnöd. Nem kell folyton félned.

De ehhez tér kell. És türelem. És bizalom.

A gyereknevelés igazsága...

Nem az a cél, hogy állandóan óvd minden bajtól, minden hibától. A cél az, hogy képes legyen önállóan eligazodni az életben.

És ehhez irányt kell mutatnod. Igen. Látnia kell, merre érdemes elindulnia, milyen értékek szerint érdemes élnie, mi számít.

De a lépések kapcsán szabadon kell hagyni kibontakozni.

Mert sokszor el fog bukni. Rosszul fogja csinálni. Hibázni fog.

Ettől nem tudod megóvni. És nem is kellene.

És tudod, mi a csoda? Nem te fogsz rosszul kinézni miatta. Épp ellenkezőleg - egy bölcs szülőnek fogsz tűnni, aki engedi gyermekét felnőni.

A te szereped? Mellette lenni. Irányt mutatni. És hogy ha kell, kapjon segítséget. De nem minden másodpercben és nem helyette csinálni.

Mert nem leszel mindig mellette, hogy pesztráld, felemeld, hogy megmondd, hogyan kell, helyette. És amikor majd önállóan kell megállnia a lábán - számítani fog: gyerekként megtanulta-e, hogyan keljen fel egy bukás után?

Vagy mindig várta, hogy más tegye rendbe?

És a felnőttek esetében...

A lényege ugyanez.

Amikor folyamatosan korrigálod a kollégádat, a párodat - vagy amikor átveszed tőle a feladatot, mert "így gyorsabb lesz" (és titokban: így nem kerülsz kínos helyzetbe) -, akkor nem segítesz.

Megakadályozod a fejlődését.

Igen, neki több időbe fog telni. Igen, több energiát fog beletenni. Igen, másképp fogja csinálni, mint te tennéd.

De ez a tér - ez a türelem - ebben bontakozhat ki.

És amikor kibontakozik? Amikor megtalálja a saját módját?

Akkor válik igazán hatékonnyá. Akkor válik igazán eredményessé.

Nem a te módszereddel. A sajátjával.

És akkor te is fellélegezhetsz. Mert végre partner van melletted. Valaki, akiben megbízhatsz. Akivel megoszthatod a tennivalókat.

És nem kell többé félned, hogy rossz színben tűnsz fel. Mert ő ragyogni fog. És te mellette.

Valós történet 💚

Az egyik hallgatóm mesélte: éveken át irányította a párját - mit vegyen fel, mit mondjon a családi összejöveteleken. Azt gondolta, ezzel védi őt a kínos helyzetektől. És őszintén bevallotta: félt, hogy mit gondolnak róla, ha a férje "hülyén viselkedik". Amikor végre elengedte, rádöbbent: a férfi természetesen, könnyen kommunikál az emberekkel – csak korábban sosem merte megmutatni, mert tudta, hogy úgyis felülírják. Ma már őszinte nevetéssel töltik az ünnepeket a családdal. És a férfi végre önmaga lehet. És ő? Ő végre nem fél és több a szabadideje.

Évekig tartotta fogságban. Szeretetből. Félelemből. Miközben mindketten szenvedtek.

Mert nem engedte kibontakozni. Nem engedte felfedezni a saját képességeit. Gyakorolni, hibázni, majd sikerre jutni a saját módján.

Az igazság: amikor bizalmat adsz kontroll helyett, semmi fontosat nem veszítesz.

Sőt - megkapod, amit valójában kerestél:

💫 Valódi kapcsolatot
💫 Kölcsönös együttműködést
💫 Egy partnert, aki önállóan is képes állni
💫 Egy gyereket, aki életrevaló és magabiztos
💫 Egy kollégát, akiben megbízhatsz
💫 És igen, végre az ő szeretetüket is
💫 És a legnagyobb ajándék: végre te sem félsz

De nem azért, mert kikényszerítetted. Hanem mert teret adtál neki arra, hogy önmaga legyen.

És ez a tér - ez a bizalom - ez a türelem - ez a valódi szeretet nyelve.

💭 Most nézd végig ezt - kedvesen, ítéletmentesen:

Az előző bejegyzésben azt kérdeztem: hány pillanat szaladt el melletted, amikor valaki kapcsolódni akart hozzád, de te az önkontrollal voltál elfoglalva?

Most pedig ezt kérdezem - nem hibáztatásként, hanem felismerésként:

Hány lehetőséget vettél már el attól, akit szeretsz, anélkül, hogy tudtad volna? Amikor kontrollálva megakadályoztad, hogy ragyogjon? Hogy kibontakozzon? Hogy megtanulja, hogyan álljon talpra?

És hányszor vetted át a feladatot, "mert így gyorsabb" (és így nem kell félned) - és ezzel vetted el a lehetőséget a fejlődésétől?

És a legfontosabb kérdés - nem önmarcangolásként, hanem választásként:

Meddig akarsz még félni?

🌟 Van egy másik út

Ha felismered magad ezekben a sorokban...

Ha látod, hogy igen, ezt csinálod - a gyerekkel, a pároddal, a kollégával...

Ha érzed: elég volt ebből a félelemből...

Ha arra vágysz, hogy végre bizalommal és szeretettel legyél velük, nem félelemmel...

Tudnod kell: emiatt nem vagy rossz ember. És nem vagy egyedül. És van kiút.

Dolgozom valamin...

Amit szeretnék veled megosztani.

Hamarosan újra indulnak a Tudatosság Webináriumok egy új módon - ezek élő, heti találkozók, ahol közösen kapunk rálátást az életre.

Valódi rálátást. Olyat, ami után látsz. Értesz. És képes leszel másképp cselekedni.

Olyan, ami után már tudsz bizalommal lenni feléjük aggódás helyett. Tudsz teret adni kontroll helyett.

🎁 Miért írok erről?

Mert sokan jelezték az előző bejegyzés után: "Mikor indul? Szeretnék csatlakozni."

Ha te is közéjük tartozol - vagy most döntöd el, hogy igen, neked is erre van szükséged...

👉 Igen, érdekel - értesíts!

Csak jelezned kell: itt vagy. És amikor elindul, te leszel az első, aki megtudja.

Kedvezményes lehetőséggel. Mert értékelem, hogy itt vagy.

És te leszel az első, aki kiléphet ebből a félelem-körből.

💙 Utószó

Két bejegyzés. Két oldal. Egy csapda. És egy kiút.

Az előző héten láttad: mi történik, amikor magadat kontrollálod.
Ma láttad: mi történik, amikor másokat kontrollálsz.

És tudod, mi a legfontosabb, amit szeretnék, hogy megértsd?

Nem vagy rossz ember emiatt.

Épp ellenkezőleg. Törődő vagy. Figyelmes vagy. Szeretsz.

És ez gyönyörű.

A kérdés csak az: hogyan törődsz? Félelemből vagy bizalomból?

Mert amikor félelemből törődsz - bármennyire is szereted őket -, az kimerít téged. Fárasztó. Kimerítő. Állandó éberség. Állandó félelem.

De amikor bizalomból törődsz?

Amikor teret adsz? Amikor türelmes vagy? Amikor mellettük állsz, de nem helyettük cselekszel?

Akkor neked is sokkal szebb és könnyedebb lesz az életed.

Mert végre fellélegezhetsz. Végre megbízhatsz. Végre nem kell folyton őrködnöd.

És a másik? Kibontakozhat. Megerősödhet. És végre ő is szeret téged - nem félelemből, hanem szabadon.

Ez nem önzés. Ez bölcsesség.

Amikor jó a másiknak, neked is jó lesz. Amikor ő szabad, te is szabad vagy.

És amikor végre bizalomból szeretsz - mindketten ragyogtok.

Végtelen szeretettel,
Nerella

KÖZELGŐ PROGRAMOK:

       

Új TUDATOSSÁG WEBINÁRIUMOK ✅ Új tartalommal, új módon ❤️ Szeretetteljes közösségben 🗝️ Kérdésekkel és válaszokkal 🎁 Korai hozzáféréssel, kedvezményesen a feliratkozóknak:

Kérek értesítést a kedvezményes, korai hozzáférésről!

    

Egyéni Konzultációk Erőteljes, célirányos beszélgetések, amelyekben egyéni figyelemmel segítelek felismerni a belsö muködésedet, a tudatos jelenlétet, és új utakat nyitni a tudatos élethez. Részletek és időpont foglalás