Tudod, hogy mit kellett volna másképp tenned vagy tennie...
Kedves Ébredő Társam!
Tudom, milyen érzés.
Van egy gondolat, ami mindannyiunkban itt van. Talán épp most is, ahogy ezt olvasod.
"Tudtam, hogy nem fog sikerülni!"
Mondod magadban, amikor már bekövetkezett a baj. És most már pontosan tudod, hogy mit kellett volna másképp tenned. Vagy mit kellett volna másképp tennie a másiknak.
Ismerős?
Biztos vagyok benne, hogy igen. Mert mindannyian voltunk már így.
Abban a pillanatban, amikor az elméd azonnal igazolja magát: "Látod? Én megmondtam!" És közben valami feszül benned, mert úgy érzed, megint nem sikerült. Megint nem úgy alakult, ahogy szeretted volna.
De mi van, ha pont ez a felismerés - ez az "én megmondtam" - hozza létre azt, amitől félsz?
A mai és a jövő heti bejegyzésben két oldalról vizsgáljuk meg ezt a csapdát, amiben mindannyian benne vagyunk:
- Amikor magadat próbálod segíteni - és kontrollálod
- Amikor másokat próbálsz segíteni - és kontrollálod
Mert mindkettő ugyanarról szól. És mindkettő ugyanolyan fájdalmas.
Gyere, vizsgáljuk most meg az elsőt együtt. 💙
Kontroll vs. szeretet
⚠️ VIGYÁZAT, EZ ERŐTELJES!
1. rész: Amikor magadat kontrollálod
Ez talán a legfájdalmasabb. Mert senki sem látja.
Amikor másokat kontrollálsz, legalább látják - reagálnak rá, visszajeleznek. De amikor magadat kontrollálod... akkor észre sem veszed, mennyit pusztít ez benned. Csendben. Folyamatosan.
Ha rendszeresen kontrollálod magadat (hogy megfelelő légy, jól teljesíts és elfogadható légy), akkor lépéseidet a félelem hajtja.
És ebben a félelemben valami elveszik. Valami fontos. Te magad.
💼 A főnököd megdicsér egy projektért, de te csak azon pörögsz, hogy "biztosan csak udvariasságból mondta", mert te tudod, hogy az a három apró hiba azért benne volt. Közben azt sem hallod, amit mondott. Elveszíted azt a pillanatot, amikor valaki őszintén értékel.
❤️ A párod meglepetésből meghív vacsorázni, és a szemében látod a szeretetet. De te azon idegeskedsz, hogy milyen ruhában menj, nehogy "rosszul nézz ki". És közben elszalad melletted az a pillanat, amikor valaki őszintén szeret téged. Pontosan olyannak, amilyen vagy.
Mi történik ilyenkor?
Hiába figyel rád. Hiába van jelen szeretettel. Hiába keresed benne a szeretetet...
Számodra láthatatlan marad. Észre sem veszed. Nem érzed.
Így benned a hiányérzet és elkeseredés marad. "Miért nem szeret senki?" - kérdezed.
Ő pedig azt látja, hogy tudomást sem veszel róla. Próbál közel kerülni, de mintha érzelmi fal lenne közöttetek. Amit te építettél. Önmagad ellen.
Mintha két külön valóságban élnétek.
És ez mindkettőtöknek fáj. 💔
A vak folt 🙈
Te úgy érzed, nem vagy mellette biztonságban, tőle függetlenül elégedetlen maradsz.
Ő pedig nem tud hozzád közel kerülni, bármit is próbál.
Azt hiszed, nem szeret – de a valóság? Nem vele vagy elégedetlen, hanem továbbra is saját magaddal.
Az ő szeretetteljes valósága ellenkezője a feltételezésednek, hogy nem vagy elfogadható. Ezért vak maradsz pont arra, amit keresel.
Ez a belső megszállottság, ez a félelem senki szeretetét nem engedi be igazán - hiszen a saját szeretetedet sem engeded meg.
És itt van a csapda: minél jobban próbálsz megfelelni, annál kevésbé vagy képes befogadni a szeretetet.
Az önigazolás csapdája 🔄
És itt jön az önszabotázs legrafináltabb formája.
Az elme mindig önmagát igazolja. Amikor a kontrollod sikertelenül zárul (és sokszor ez történik), az elméd levon egy következtetést:
"Látod? Megint nem voltam elég jó. Hiába kontrollálom magam, nem szeretnek."
Itt az önigazolás csapdája. A visszaigazoló torzítás legkegyetlenebb formája.
Szeretet helyett félelem és fájdalom.
És mit csinálsz ezután? Ismét kontrollálni kezded magadat. Még jobban. Még keményebben.
Hogy végre elfogadható légy. Hogy végre szeressenek.
De nem működik. Így sosem fog működni.
Olvashatod az egész bekezdést az elejéről. 🔁
Kimerítő, ugye? És olyan magányos. Mint egy önmagad által épített börtön.
És ha lenne egy másik út?
Mi történik, amikor megengeded magadnak, hogy emberi légy?
Nem az, hogy hanyagabbá válsz vagy kudarcot vallasz. Semmit nem veszítesz.
Pont az ellenkezője történik.
Amikor leengedsz az állandó önkritikából, az energiád végre szabaddá válik arra, hogy tényleg jelen légy.
És ekkor - vicces módon - ekkor teljesítesz a legjobban:
✨ Kreatívabb vagy és így sikeresebb - mert nem a félelem blokkolja az ötleteidet
✨ Gyorsabban döntesz és léphetsz - mert nem elemzel halálra minden apró részletet
✨ Jobb ötleteid vannak - mert végre hallod a belső hangodat
✨ És végre látod, érzed is, amikor téged szeretnek - mert nem vagy elfoglalva az önkínzással
Ez nem lustaság. Ez nem sikertelenség. Ez felszabadulás.
Valós történet 💚
Egy hallgatóm mesélte: évekig stresszelt azon, hogy a lakása sosincs elég rendben, nehogy bárki elítélje. Soha nem hívott senkit, mert "még nincs rend". Évekig. Amikor végre meghívta a barátnőjét – bocsánatot kérve a "rendetlenségért" –, a barátnője csodálkozva mondta: "Milyen hangulatos lakás! Végre láthatom, hol élsz! Annyira hiányzott, hogy nem hívtál!" Évekig hiányzott neki a kapcsolat, miközben a barátnője végig várta a meghívást. Várta, hogy végre közel lehessen hozzá.
Évekig börtönbe zárta magát. Egy elképzelt "nem elég jó" miatt.
A lényeg: amikor elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, nem leszel kevesebb.
Ellenkezőleg - végre képes leszel befogadni azt a szeretetet, ami eddig is körülvett.
És ironikus módon pont ez tesz téged igazán értékessé mások szemében. Nem a tökéletesség. Hanem az, hogy végre önmagad lehetsz.
Hitelesen. Szabadon. Élve.
Ez az igazi önszeretet.
💭 Most csak idézd fel:
Hány olyan pillanat szaladt el melletted az elmúlt héten, amikor valaki szeretett volna kapcsolódni hozzád, de te épp önmagad csekkolásával és elfojtásával voltál elfoglalva?
Hányszor mondtad magadban: "Tudtam, hogy úgysem fog sikerülni!" - miután te magad hoztad létre azt a helyzetet a kontrolloddal?
És ami a legfontosabb: meddig szeretnéd még ezt csinálni?
Mennyi időt vesztegettél már el erre? Hány kapcsolatot?
🌟 Van egy másik út
Ha úgy érzed, felismered magad ezekben a helyzetekben... ha érzed, hogy elég volt ebből a körforgásból... ha arra vágysz, hogy végre másképp legyen...
Nem vagy egyedül. És van kiút.
Dolgozom valamin, amit szeretnék veled megosztani.
Hamarosan újra indulnak a Tudatosság Webináriumok - élő, heti találkozók, ahol fokozatosan rálátunk együtt az életedre. Ahol minden héten egy kicsit tisztábban látod, mi zajlik benned. Ahol nem vagy egyedül ezzel a félelemmel vagy fájdalommal.
Nem teória. Nem újabb információ, amivel aztán nem tudsz mit kezdeni.
Hanem valódi rálátás és ébredés. Olyan, hogy utána már nem tudsz ugyanúgy továbbmenni.
Turbó üzemmódban. Mert elég volt a köröket járni.
🎁 Miért írok erről most?
Mert azok, akik most jelzik, hogy érdekelné őket - korai hozzáféréssel elsőként értesülnek a pontos részletekről.
És nem csak erről: kedvezményes lehetőséggel csatlakozhatsz. Mert értékelem, hogy itt vagy. Hogy olvasod ezeket a sorokat. Hogy nyitott vagy arra, hogy másképp legyen.
👉 Igen, érdekel - értesíts!
Csak annyit kell tenned, hogy jelzed: itt vagy. És amikor elindul, te leszel az első, aki megtudja.
És te leszel az első, aki kiléphet ebből a körből.
💙 Utószó
Tudom, hogy nehéz.
Tudom, hogy fáj nézni, ahogy ismételgetjük ugyanazokat a köröket. Ahogy újra meg újra ugyanoda jutunk.
De az, hogy most itt vagy, hogy elolvastad ezt a bejegyzést... az már valami. Az már egy kis rés a falon. Egy kis fény, ami behatol.
És néha ennyi kell. Egy kis rés. Egy felismerés. Egy pillanat, amikor azt mondod: "Elég volt. Szeretném, hogy másképp legyen."
Ez az első lépés. És ez a lépés mindent megváltoztathat.
De csak ha megléped.
A bejegyzés második részét a jövő héten teszem közzé.
Végtelen szeretettel,
Nerella
KÖZELGŐ PROGRAMOK:
|
