"Egy új énem került elő belőlem..." | Levél

Több, mint "csak" egy probléma megoldása"...

Az alábbi levelet kaptam az előző napi, tehetetlenségről és öregségről szóló webináriumot követően:

"Kedves Neri!

A tegnapi webinárium alatt szavaid által ráismertem a bennem zakatoló tehetetlenségre... és egy mély fájdalommal töltött el... az egész adást végigsírtam...

Miután vége lett a webináriumnak, elhatároztam, hogy én amit tőled hallottam, megakarom élni... mert ez a legfontosabb nekem. Így hát folyamatosan magamra hoztam... (és hozom) a figyelmem, és lett egy csodálatos estém a párommal. Egy új énem került elő belőlem, aki lágy és kedves, könnyed, szeretetteljes...

Azóta rájöttem, hogy mindig a tehetetlenség érzésétől, tudatától menekültem... küzdöttem ellene... féltem tőle. És 100 féle formában bizonygattam magamnak és a világnak, hogy én aztán nem vagyok tehetetlen! Akartam az ellenkezőjèt!!! Nagyon! ...Energiámat, időmet, pénzemet rááldozva, hogy ez meg legyen. A testemet mindig fáradtnak éreztem. Közben pedig belül folyton feszülten éreztem magam, de ezt igyekeztem eldugdosni mások előtt, hogy nehogy kiderüljön rólam a tehetetlenségem.

Köszönöm minden szavad... ezáltal jutottam el a titkolt félelemhez. Azóta is minden pillanatban figyelek... visszahozom a figyelmem magamra, ahol csend van, bèke,... ès ... vagyok.
Puszillak..😘😘 ..."

VÁLASZOLTAM ERRE:

Drága ...!

Teljes szívemből örülök annak, ami leírtál. Ezt a csodát a legfantasztikusabb élni. Nagyon ügyes vagy, hogy megtetted, hogy teljesen őszinte voltál, hogy elhatároztad, hogy kitartottál, hogy nekirugaszkodtál, hogy belevetetted magadat, és igazán megfigyelted, hogy ki és mi is vagy. Igen, ez az új a valódi "éned", a valódi, határtalan önmagad. Csak így tovább, most jön az igazi figyelem időszaka. És a megengedésé, meg a további őszinteségé. Ez persze már könnyed tud lenni, de a legnagyobb elköteleződéssel jár. A gyümölcsére pedig ahogyan látod, nem kell várni, mert természetesen része annak, aki vagy. Tehát most már letehetsz a bizonygatásról, az akarásról, a menekülésről, a közömbösségről, az erőlködésről. Csak hagyd, hogy az időnként fodrozódó víz hagy fodrozódjon, és hagy csendesedjen. Mindent engedj meg, de maradj 100%-ig őszinte. Minden pillanatban. Csak újra meg újra hozd vissza a figyelmedet arra, aki, ami vagy. Ne várj semmit, ne kontrollálj semmit, időzz ebben, hogy a természetes egyensúly állandósulhasson, és fokozatosan, amikor és ahogyan az természetesen jön, bontakozzon ki szemeid előtt minden. Csak legyen ez, a jelenlét a legfontosabb. Mindent ennek tudatában tegyél, és engedj meg sok csendes időszakot is. Főleg így az elején, amíg "stabilizálódik". Ha váltakozva indul is, később már ez is egyértelművé válik, és természetesen lesz jelen, leszel jelen... Itt vagy a szívemben, nagy ölelés és puszillak. 😘💗