Az álmából felébredt hercegnő: Történetek, amiket magadnak írsz

Kedves {{ last_name }}!

A mai Mélymerülésünk a mesebeli nők példájára épül, de férfiként szintén sokan élik az alábbiakat, ezért akár a saját magad akár a körülötted élők működése kapcsán megértést nyerhetsz a mostani levelemből.

Emlékszel a gyerekkori mesékre? Azokra, ahol Hófehérke várja a herceget, míg ő maga a torkán az almával tetszhalott állapotban fekszik? Ahol Csipkerózsika 100 évet alszik, amíg valaki más eldönti, hogy ideje felébrednie?

A régi mesék mintázata kristálytiszta: az egyik (itt a nő) vár és szenved, a másik (itt a férfi) érkezik és megment.

Lehet, hogy Te is azonosulni tudsz ezekkel, de mi van, ha mégsem ez nem a te történeted? Mi van, ha ez csak egy forgatókönyv, amit olyan régóta látunk, hogy természetesnek vesszük?

A Mérgezett Alma Illúziója

Nemrég egy 42 éves ügyvéddel dolgoztam, nevezzük Heninek. Sikeres karriert épített, két gyermeket nevelt fel, és kívülről nézve minden rendben volt az életében. Mégis, amikor leültünk az első konzultációra, ezt mondta:

"Valami hiányzik. Mintha várnék valamire, de fogalmam sincs, mi az. Egy jobb munkára? Egy tökéletes párkapcsolatra? Több pénzre? Nem tudom, csak érzem, hogy nem vagyok... teljes."

Aztán ahogy haladtunk, rájöttünk valamire. Heni nem valamire vagy valakire várt. Saját magára várt. Arra a belső döntésre, hogy ő fogja megírni a saját történetét.

Az a bizonyos mérgezett alma, amitől félünk? Az nem más, mint az ismeretlentől való félelem. A régi, biztonságos narratíva elhagyásától való rettegés. Pedig sokszor, amit félelmetes ismeretlennek hittünk, az valójában a saját erőnkre ébresztő igazság.

Átírni a Történetet

Mi történik, ha nem követed a régi mesét? Felébredsz az automatikus működésből, és elkezdesz tudatosan cselekedni.

Miből? A tudattalan mintákból és elvárt szerepekből, amiket eddig követtél.

Tűnődtél már azon, hogy hány olyan döntést hoztál, ami valójában nem is a tiéd volt? Hányszor követted az "így szokás", "ezt várják tőlem", "ezt kell tennem" ösvényét?

És ami még fontosabb: észrevetted-e, hogy minden egyes alkalommal, amikor a saját utadat választottad - bármilyen apróság is volt - valami megváltozott benned? Valami megmozdult, kilépett a hibernálásból, és életre kelt.

Az egyik legmélyebb felismerés, amit az elmúlt 27 év során láttam a klienseimmel dolgozva: a boldog vég nem a történet végén vár - hanem minden egyes bátor lépésünkben ott rejtőzik.

Az Ébredés Útjelzői

Az ébredés nem egyetlen hatalmas ugrás. Nem kell azonnal felforgatnod mindent, amit ismersz. Gyakran olyan egyszerű dolgokkal kezdődik, mint:

• Felismered, hogy egy automatikus reakció valójában csak egy régi minta.
• Észreveszed, hogy mikor próbálsz megfelelni mások elvárásainak.
• Megállsz egy pillanatra, mielőtt igennel válaszolnál valamire, amire valójában nemet szeretnél mondani, mert valójában a magadéra mondanál igent.
• Megkérdezed magadtól: "Ezt tényleg én akarom, vagy csak ezt tanultam, hogy akarnom kell?"

Emlékszel, amikor gyerekként először próbáltál biciklizni? Eleinte biztos támaszra volt szükséged – talán pótkerékre, vagy valakire, aki fogta a biciklit mögötted. Aztán egyszer csak megérezted az egyensúlyt. Még nem ment folyamatosan, még billegtél, estél-keltél, de már tudtad, milyen érzés a saját erődből haladni.

A tudatosság éppen ilyen. Először csak villanásnyira érzed, milyen a saját történeted írójának lenni. Aztán egyre hosszabb időszakokra. Végül pedig... ez lesz a természetes létállapotod.

Az Alma, ami felébreszt

Mit jelent mindez a gyakorlatban? Vegyünk egy példát a mindennapokból:

Reggel felkelsz, és azonnal eláraszt a gondolatok áradata: "Mennyi mindent kell ma megcsinálnom! Ott a határidő, a gyerekek, az értekezlet, a bevásárlás..." Érzed, ahogy a mellkasod összeszorul, a nyakad megfeszül.

A régi történet szerint: Ez a normális. Mindenki stresszes. Túl kell élned a napot. Este majd összerogysz, aztán holnap újra ugyanez.

Az új történet szerint: Megállsz. Egy mély lélegzet. Észreveszed a feszültséget a testedben. "Ah, itt van az elme régi mintája, ahogy próbál riadót fújni." Nem harcolsz vele, csak megfigyeled. Majd: "Mi is a legfontosabb ma? Mi az, amit valóban értékesnek tartok ebben a napban?" És innen már új alapokról indulsz – az automata helyett a tudatos lépés útján.

Ez az első harapás a tudatosság gyümölcsbe – egy kis ízelítő abból, milyen érzés a saját történeted írójának lenni.

A Történet, Amit Magadnak Írsz

A legnagyobb különbség a régi és az új történet között nem a külső eseményekben van. Nem arról van szó, hogy valami drámainak kell történnie – hogy felmondasz, világkörüli útra indulsz, vagy radiális változásokat hozol.

A különbség abban van, hogy mi ill. ki a történet írója.

Amikor észreveszed az elmédben zajló automatikus narratívákat, amikor felismered a tudattalan mechanizmusokat, kinyílik előtted egy ajtó. Egy ajtó, ami mindig is ott volt, csak nem vetted észre.

Ez az ajtó a választás szabadságához vezet. Ahhoz a felismeréshez, hogy a gondolataid, érzéseid, reakcióid nem te vagy – hanem olyasmi, amit megfigyelhetsz, és amiről felfedezheted, hogy nem azonos a valódi önmagaddal.

A történeted nem azzal ér véget, hogy jön egy megmentő. Azzal kezdődik, hogy felismered: ugyanaz a saját történeted írója, rendezője és főszereplője, és EZ vagy.

A Te Meséd

Te melyik meséből szeretnél felébredni? Az áldozatéból? A tökéletlenéből? A "majd ha" meséjéből? ("Majd ha megkapom azt az előléptetést..." "Majd ha tudatosabb leszek..." "Majd ha több időm lesz...")

A valódi kérdés tehát: Milyen tudatos irányba indulsz és milyen tudatos lépést teszel meg ma, hogy a történetedet írd?

Talán csak annyi, hogy megállsz, és három mély lélegzetet veszel, mielőtt automatikusan reagálnál valamire. Talán egy őszinte beszélgetés valakivel, ahol végre kimondod, amit igazán érzel, és ami igazán a szívedből fakad. Talán egy új tevékenység, amit eddig nem vállaltál be, de most őszintén megteheted. Talán egy kis idő, amit teljesen magadra szánsz – nem azért, mert "megérdemled" vagy "szükséged van rá", hanem mert erre húz a szíved öröme ill. szeretete.

Minden ilyen pillanat egy újabb sor abban a történetben, amit magadnak írsz. Minden lépés tudatos bevállalása a te hangoddal írja tele a lapokat.

Ha szeretnél mélyebben megismerni egy gyakorlati módszert, ami segít felfedezni és átalakítani a belső működésedet, és igazán látni önmagad – csatlakozz a június 26-29. között zajló Önismereti Rajz Alapprogramhoz. Nem kell tudnod rajzolni – a látást itt tanulod meg, mind a külvilágra, mind a belső világodra vonatkozóan. A legtöbben a pont-pont-vesszőcskétől indulnak, a lényeg a felfedezésen van, de magad is meglepődsz majd a csodás alkotásokon.

Szeretettel várlak a közös felfedezésre!

Szeretettel:
Nerella