Hajnal volt | Vers

Hajnal volt, felébredtem.
Idő nélkül ültem az elmém kellős közepén.
Körülöttem forgó árnyak kavalkádja morajlott,
S gondolataim hullámzása pörgő táncra kelt.
Színház a béke néma színterén,
Szavak nélkül meséli életem álmát, melyet idáig éltem.
Ha most álomra hajtom a fejem, minden ismét valósággá válhat a lelkemben.
Álomra, mely visszavisz a távoli homályba …

És ekkor felébredtem.
Idő nélkül ültem az elmém kellős közepén.
Körülöttem forgó árnyak kavalkádja morajlott,
S a fény a kör közepén, a szívem égett csak fénylő pontként.
S ekkor megszólalt a csend.
A mélyben vonagló hangtalan béke, mely felkavarta lelkem iszapját.

És ekkor felébredtem.
Idő nélkül ültem a Csend kellős közepén.
Körülöttem forgó árnyak kavalkádja haldoklott,
S én csak élveztem a fénylő csendet a kör közepén.

Hallhatatlan szépség, édes melegség -
Tomboló vihar, villámló égszakadás –
Minden, ami valaha akartam lenni,
Minden, ami valaha is lehetek.

Létezés a csend vérvörös erőtengerén,
Létezés a világ egyetlen végtelen kellős közepén.
Halhatatlan szépség, gyönyör-, kéjfelhő lágy ölelésében,
Tiéd vagyok, eltűnök e pillanatban, eltűnök az éber kéjben.

És ekkor ráébredt az ébrenlét...

Tükörbe néz, és önmagát látja mindenütt.
Hajnali álma rég a fáradt messzeségbe tűnt.
Szeretet és hála járja át a végtelent,
Átömlik, s csak zuhan megállás nélkül, zuhan át a mindenen.