Amikor a virágzó rügyek tudják, amit te elfelejtettél - Húsvét

Figyelted a fákat mostanában? Ők nem tartanak brainstorming-ot a rügyezésről. Nem írnak pro-kontra listát, hogy érdemes-e kinyílni. Egyszerűen megérzik az idő érkezését és engedik megtörténni a csodát.

Mikor tudtál utoljára ilyen természetesen, ösztönösen átadni magad az élet áramlásának?

 Az ebédlőasztal-amnézia szindróma

Ismered ezt: Húsvét vasárnap vagy hétfőn délben végre összegyűlik a család. A sonka illatától terhes a levegő, a gyerekek izgatottan keresik a csokitojásokat a kertben. Te az ünnepi asztalnál ülsz, körülötted szeretteid beszélgetnek, nevetnek, vitatkoznak. Mindenki ott van – kivéve téged.

Fizikailag persze a széken ülsz, bólogatsz, mosolyogsz, esetleg hozzá is szólsz. De valójában a fejed egy párhuzamos univerzumban jár: "Elég lesz-e a desszert?", "Elfelejtettem felhívni anyut, testvéremet tegnap", "Mit szól vajon a sógornőm a hajamhoz?", "Mi mindent kell elintéznem kedden..." És így tovább, percről percre, miközben a pillanat – a valódi együttlét – elsuhan melletted.

Figyelted már, hogyan tudod egyszerre hallani és mégsem hallani, amit a másik mond? Ahogy a tekinteted a másik szemébe néz, miközben belsőleg teljesen máshol jársz? A legszomorúbb ebben az, hogy a vasárnapi ebéd végeztével gyakran az az érzésed marad: "megint nem volt olyan jó, mint régen" – miközben észre sem veszed, hogy nem a családi együttlét változott, hanem a jelenlétednek az a minősége, amivel benne voltál.

Próbáljuk ki ezt: Tedd félre ezt a levelet három lélegzetvételnyi időre. Csak figyeld a levegő útját be, majd ki. Nem kell megváltoztatnod semmit. Csak figyelj. Aztán gyere vissza.

...

Nos? Mi történt? Érezted, ahogy az elméd azonnal magyarázatot akart gyártani, hogy mit érzel vagy mit kellene érezned? Ez a kommentár-folyam az, ami elfedi a közvetlen tapasztalást.

 A "most már tényleg" csapda

"Most már tényleg elkezdem." "Most már tényleg odafigyelek." "Most már tényleg változtatok." Hányszor mondtad már ezeket? És mi történt utána?

A legviccesebb, hogy miközben ezt olvasod, az elméd újra felteszi a lemezt: "Igen, most már tényleg..." Pedig nem egy új módszerre van szükséged. Nem egy újabb könyvre, vagy technikára.

Ismerős az az érzés, amikor a negyedik kávé után végre „elkapod a fonalat", majd két órával később észreveszed, hogy begörcsölt a vállad, és szinte nem is lélegeztél? Vagy amikor úgy mész végig egy értekezleten, hogy azt sem tudod, miről volt szó, mert közben végig a következőt tervezted?

Nem az a baj, hogy nem vagy elég tudatos. Hanem hogy túl sokat gondolkodsz a tudatosságról, ahelyett, hogy egyszerűen csak... észrevennéd, ami van.

 A három-másodperces forradalom

Ha megkérdezem, mi a legfontosabb számodra az életben, mit válaszolnál? Család? Egészség? Belső béke? Valami mélyebb értelem?

Most megkérdezem: ma hány másodpercet fordítottál arra, hogy teljes figyelmedet ezekre irányítsd? Nem gondolatban, hanem valódi, teljes jelenléttel?

Itt egy kísérlet: válaszd ki a három legfontosabb emberi kapcsolatod.  Akár ma, amikor beszélsz velük – személyesen, telefonon, akárhogy –, tarts három másodperc szünetet, mielőtt válaszolsz. Csak három másodpercet. Nézz rájuk (vagy képzeld magad elé őket). Lélegezz. És aztán válaszolj.

Figyeld meg, mi történik. Valami varázslatos kezdődhet el ebben a három másodpercben. Nem hiszed? Próbáld ki.

 A húsvéti fogadalom?!?

Nem kérek tőled fogadalmakat. Sem azt, hogy holnaptól minden megváltozzon. Csak egy apró, húsvéti ajándékot szeretnék javasolni – Önmagadnak.

A mai napon, itt és most, és akár minden reggel, amint felébredsz, az első gondolatod előtt, csak lélegezz egyet tudatosan. Ennyi. Egy tudatos lélegzet, mielőtt az elme elindul a túrájára. Egy pillanat, amikor csak a levegő van, ahogy beáramlik és kiáramlik.

Ez a lélegzet a tiéd. Senki nem veheti el. Nem kell hozzá idő, energia, pénz. Csak annak a tudatosítása, hogy itt vagy, élsz, és minden pillanatban újjászülethetsz.

Legyen ez a Húsvéti Ünnep ennek az egyszerű, mégis mindent meghatározó, minden pillanatbani újjászületésnek a színtere.

Ha szeretnéd ezt a tudatos jelenlétet színekkel és formákkal is megélni, ahol a kezed nem csak alkot, hanem felfedezi azt is, ami benned vár kifejezésre – szeretettel várlak önismereti rajz és festő programjainkon, ahol nem kell mást tenned, csak ugyanazzal a jelenléttel megfogni az ecsetet, ahogy egy lélegzetet veszel.

Kellemes, örömteli és szeretetteljes pillanattal teli Húsvéti Ünnepeket kívánok Neked és szeretteidnek! 

Szeretettel:
Nerella